Elmaradtál? De kihez képest?

Szia,

van egy szó, amit nyelvtanulóktól elképesztően gyakran hallok:

„Elmaradtam.”

És mostanában egyre többször gondolkodom azon, milyen furcsa szó ez.

Mert ahhoz, hogy el tudj maradni, kellene lennie valakinek vagy valaminek, ami előtted halad.

De ki / mi az?

Tegyük fel, hogy két hétig alig foglalkoztál a nyelvvel.

Aztán végre lenne fél órád.

Logikusan akár folytathatnád is ott, ahol abbahagytad.

Csakhogy sokszor nem ez történik.

Előbb elkezded felmérni a károkat.

„Már biztos mindent elfelejtettem.”
„Vissza kellene mennem.”
„Annyi mindent be kellene pótolnom.”

És a félórás tanulásból hirtelen lesz egy többhetes helyreállítási projekt.

Aztán mit csinálunk egy ilyen projekttel, amikor éppen csak fél óránk van?

Hát... gyakran semmit. :)

Pedig lehet, hogy a kihagyott napokkal nem tartozol senkinek.

Még magadnak sem.

A hétfői Nyelvtanulás Anikóval epizódban pont erről beszélek: miért nem biztos, hogy egy kihagyás után bármit is „be kell hoznod”, és miért lehet sokkal használhatóbb mondat ez:

Nem újrakezdem. Folytatom.

De az „elmaradtam” érzésnek van egy másik, nagyon érdekes változata is.

Amikor nem a saját tervedhez képest érzed magad lemaradva.

Hanem valaki máshoz képest.

Találkozol más nyelvtanulókkal.

Van, aki sokkal magabiztosabban beszél.
Szebb a kiejtése.
Már előrébb jár.
Talán még később is kezdte, mint te.

És ami öt perccel korábban még teljesen rendben volt a saját tanulásodban, egyszer csak kevésnek tűnik.

Pedig közben a te nyelvtudásod semmit nem romlott.

Csak bekerült mellé egy másik ember.

És elkezdted magad hozzá mérni.

Most, hogy én például elkezdtem spanyolul tanulni, teljesen egyértelmű számomra, hogy nem ugyanonnan indulok, mint valaki, akinek a spanyol az első idegen nyelve.

Tudok franciául.

Rengeteg szó és szerkezet már most ismerős.

És maga a nyelvtanulási folyamat sem új számomra.

Ha mellettem ülne valaki, aki életében először tanul idegen nyelvet, és azt mondaná:

„Anikó gyorsabban halad, tehát én rossz nyelvtanuló vagyok”,

az teljesen értelmetlen következtetés lenne.

Nem ugyanazzal a háttérrel indulunk.

És ez akkor is igaz, ha kívülről mindketten ugyanúgy „kezdőknek” tűnünk.

A másik ember tempója információ róla. Nem ítélet rólad.

Erről szól a csütörtök reggel megjelenő új epizód.

Arról, miért tud ennyire félrevezető lenni más tanulókhoz mérni magunkat — és mi lehet egy sokkal tisztább viszonyítási pont helyette.

A hétfői óráimon részt vevő tanulóimtól sokszor hallom, hogy az ilyen beszélgetések után egészen más szemmel néznek a saját nyelvtanulásukra. A Nyelvtanulás Anikóval podcastban ugyanezt az együttgondolkodást viszem tovább: olyan dolgokról beszélünk, amelyek nem újabb tanulnivalót adnak, hanem segítenek jobban érteni, mi történik veled tanulóként.

ÉRDEKEL A NYELVTANULÁS ANIKÓVAL PODCAST!

Ha szeretsz ilyen szemmel ránézni arra, mi történik veled nyelvtanulás közben, minden hétfőn és csütörtökön új epizóddal várlak.

Üdv,

Anikó